Azt mondják, hogy a legveszélyesebb munkahelyek a rendőrség, tűzoltóság és a katonaság, ami valóban igaz is. Ott az emberek sokszor az életüket kockáztatják más emberekért. Viszont a legtöbb más szakmában is esélye van az embernek a sérülésekre. Sőt, akár még a hobbijában is. Velem például pont ez történt.

Színjátszó szakkör

A lányom általános iskolás korában beiratkozott az iskola színjátszó körébe. Örültem neki, hogy ezen a területen is kipróbálja magát, ráadásul már kiskorában is szeretett szerepelni. A nagyobb családi események alkalmával, legyen az születésnap, karácsony, vagy bármilyen más nagyobb rendezvény, ahol vendégek jöttek hozzánk, Szandra mindig szeretett kiállni elénk és énekelni egy ki dalocskát, vagy elmondani egy verset. Ezek után meg sem lepődtem, amikor azzal jött hozzám, hogy be szeretne iratkozni az iskola színjátszó körébe.

Persze az is megfordult a fejemben, hogy a dologhoz az is hozzátartozik, hogy a legjobb barátnője is jelentkezett, de nem bántam. Úgy gondoltam, hogy majd ha odakerül, akkor élvezni fogja, és végül így is lett. Már három éve tagja a csoportnak. Az iskolai ünnepségeken mindig ők lépnek fel, műsort adnak és szavalnak, emellett pedig egyéb előadásokat is csinálnak, főleg a szülők tiszteletére és szórakoztatására. Hetente kétszer próbálnak délután és az eddigi tapasztalatok alapján kéthavonta van egy nagyobb előadásuk. Volt már olyan, hogy havonta sikerült új darabot színpadra állítaniuk, de a szakkörvezető szerint az túl sok volt a gyerekeknek. Ezt én is észrevettem, mert akkoriban elég sok baki volt az eladásokban. Engem mondjuk nem zavart, hiszen még csak gyerekek, a lényeg, hogy jól érezzék magukat.

Kedvet kaptam Szandrától

Az utóbbi egy évben azt vettem észre, hogy kicsit irigyeltem Szandrát a hobbija miatt, mivel gyerekkoromban én is jártam színjátszásra, és úgymond „honvágyam lett”. Eleinte próbáltam elnyomni magamban ezt az érzést és csak a lányom sikereire koncentrálni, de nem sikerült. A férjem és Szandi is támogattak abban, hogy keressek én is felnőtt színjátszó kört, ahol én is élhetek ennek a hobbinak. Így is tettem.

Örömmel jelenthetem, hogy már négy hónapja tagja vagyok a városi amatőr színjátszó körnek, ahol kisebb szerepeket játszhatok és nagyon élvezem. Énekelni sajnos nem tudok, ezért a zenés daraboknál csupán statisztálok, de a prózai művekben ki tudom bontakoztatni a tehetségemet.

Színpadi baleset

Múlt hónapban éppen egy zenés darabot, a Mamma Mia-t próbáltuk, ahol az egyik dal alatt statiszta vagyok. Elég sokan vagyunk közben a színpadon, és amíg a főszereplő hölgy elől énekel, mi hátul a ritmusra, különböző sémák szerint sétálunk, futunk. Nos… Pont ez lett a vesztem.

Mivel még alig volt néhány próbánk, kicsit nagy volt a káosz és nem mindenki tudta, hogy pontosan merre kellene mennie. Viszont a ritmus adott, szóval viszonylag nagy sebességgel mozgunk. Amikor éppen negyedjére próbáltuk ugyan ezt a jelenetet, már kicsit fáradt voltam és elkalandoztam és véletlenül összeütköztem az egyik színjátszó társammal.

Sikeresen összefejeltünk. Ő egy kicsivel magasabb nálam, így eshetett meg az, hogy az állcsontja a fogsoromnak ütődött és az ütés következtében az egyik metszőfogam erősen megmozdult. Nem, nem esett ki, mint a filmekben szokott, de éreztem, hogy valami történt vele. Persze a próbát egyből abba is hagytuk, a színjátszótársam vagy ezerszer elnézést kért, én pedig felhívtam a férjem, hogy jöjjön értem, mert ilyen állapotban nem szívesen vezetnék. Nagyon fájt.

Látogatás a fogorvosnál

Még aznap este felhívtam a fogorvosomat, aki adott is nekem S.O.S-ben egy időpontot másnapra. A fogam pedig… hát… nem úgy állt, ahogy kellene neki. Nagyjából úgy néztem ki, mint a gyerekeim, amikor fogváltásban voltak és annyira mozogtak a tejfogaik, hogy már csak egy hajszál tartotta őket. Az én metszőfogammal is pont ez volt a helyzet.

A fogorvosom sajnos nem kecsegtetett túl pozitív hírekkel. Azt mondta, hogy ez a fogat bizony ki kell húzni. Amikor először meghallottam, hogy mit mondott, majdnem elájultam a székben. Hogy ki kell húzni? Pont itt, ahol még látszik is? Bizony.

Szerencsére megnyugtatott, hogy nem fog így maradni a fogsorom, hiszen remek fogpótlások léteznek már manapság, és megígérte nekem, hogy szebb fogat kapok majd, mint ami eredetileg volt. Mivel más lehetőségem úgysem volt, rábólintottam, hiszen hiányos fogsorral semmiképpen sem akartam élni.

Fogpótlás

A fogorvosom elmagyarázta, hogy milyen fogpótlási módszerek vannak és melyeket lehetne nálam alkalmazni és végül úgy döntöttem, hogy a fog implantátumot választom. Noha nem olcsó, ráadásul eltart néhány hónapig, mire elkészül, de hosszútávon úgy élhetek vele, mintha mi sem történt volna. A fogorvosom megnyugtatott, hogy amint befejeződik a kezelés, olyan szép lesz a mosolyom, hogy el is felejtem, hogy az egyik fogam nem a sajátom, hanem implantátum.

Természetesen a kész végeredmény megléte előtt kaptam ideiglenes fogpótlást, ami jelenleg is a számban van, de így is el kellett töltenem néhány napot foghiányosan. Én legszívesebben elsírtam volna magam akárhányszor tükörbe néztem, a gyerekek viszont jót nevettek rajtam és a fogatlanságomon.

Nyugisabb hobbit keresek

A baleset óta abbahagytam a színjátszást, a többiek pedig száz százalékosan megértették a döntésemet. Úgy érzem jobb lesz, ha valami nyugisabb hobbit találok magamnak, mondjuk az olvasást, vagy a rejtvény fejtést, mert abban nem veszíthetem el a fogaimat.

Már várom, hogy befejeződjön az implantátum csontosodása és bekerülhessen a végleges fogam, de addig még több hónap van hátra. Sebaj, tudom, hogy ehhez sok idő kell, de a jó végeredményért cserében ennyit ki tudok bírni.

Nem örülök, hogy elvesztettem egy fogamat, de annak annál inkább, hogy manapság ilyen remek módszerek léteznek a fogpótlásra. Ha nem lenne fog implantátum, nem is tudom mi lenne velem!