Tanárnak lenni a mi korban rémálom. Teljesen más a mostani generáció, mint amikor még én cseperedtem fel, bár nem tudom, hol mehetett félre az eszem, amikor a tanári pályára adtam a fejem. Nálunk ugye még értéket képviselt a könyv, ha valaki rossz jegyet kapott az szégyenek számított és a tanító vagy tanárnak a puszta szava elég volt, hogy motiválja a diákot, nem kellett egyéb ösztönző jutalom, cukorka vagy matrica, vagy bármi kézen fogható. Nem csak az ösztönzés hiánya a probléma, de kevés szülő tanítja meg a gyereknek a határokat, mi az a tisztelet és sok alap viselkedés módot. A legszörnyűbb dolog, a kütyüktől való függés. Nem képesek letenni a kezükből telefontjukat vagy táblagépüket. A legborzasztóbb, amit láttam egy első osztályost kísértem oltásra és ugye félt a tűtől, zokogása közben az ujjával próbálta félrehúzni a valóságot, (úgy, ahogy érintőképernyőn lapoz az ember) hogy ne történjen ez vele. Érdekesek a mai gyerekek. Az igazgatónő hatására plusz feladatot kellett vállalnom, ezért színjátszó kört indítottam. Sok nebuló jelentkezett és ők írtak a történetet, amit előkellett adnunk.

Érdekes fantáziája van a mostani fiataloknak, a történet arról szól, hogy egy házaspár megáll egy benzinkúton és kenőanyagot vásárolnak, hogy védjék az autó motorját.

Tizenhárom gyereket kellett beosztanom a színdarabba. Három adott volt, benzinkutas, férj és feleség, többi tízet pedig beállítottam statisztának, vagy színpadi dísznek. Rettentő nehéz volt, a kenőanyag szerepre kölyköt találni. Így hát meg kellett győznöm őket.

Először is azzal kezdtem, hogy ez a főszerep, mert a házaspár kenőanyagot vásárol, ami itt motorolajnak felel meg, ezért erről szól az egész történet. Dicsőség jól eljátszani ezt a szerepet. Egy jó kenőanyag, védi a motort és nem hagyja, hogy elkopjon az alkatrész. A fém-fém érintkezés megakadályozása és a súrlódás csökkentésére használják. Emellett védi az alkatrészeket a rozsdásodástól, jó hővezető, tisztítja és ápolja a motort. Aki, ezeket a tulajdonságokat képes megmutatni, míg ”A-ból ”B” pontba az lesz az év színésze. Szerencsére volt vállalkozó szellemű gyerek, aki bevállalta.

Másnap jött az anyuka, még is, hogy gondolom azt, hogy a gyermekének ilyen szerepet kell vállalnia. Neki ugyan azt elmondtam, amit a gyerekeknek ösztönző beszédnek és sikerült meggyőznöm! Sőt, közölte is velem, hogy nem is sejtette mennyire hasznos a kenőanyag ezért hazafele menet be is ugrik egyért.

Az előadás megtartatott, és olyan ügyesen játszotta a kisfiú a kenőanyag szerepét, hogy hazafelé én is beruháztam egyre, bár nincs is autóm, de szerintem másokat is hasonlóképpen cselekedtek, mert felhívta a figyelmet a motorolaj fontosságára!