Néhány barátommal rendszeresen összejárunk a kedvenc klubunkba szerepjátékozni. Nem vesszük a dolgot véresen komolyan, annyira azért nem vagyunk nagy kockák, hogy élet-halál kérdést csináljunk a dologból, egyszerűen csak a saját szórakozásunk miatt csináljuk. Mindenki úgy jön, ahogy tud, ki gyalog, ki busszal, ki kismotorral. Az utóbbi én vagyok, mivel a városban biciklivel közlekedni félnék, autót fenntartani meg nem akarok, aszalódjon a dugóban az, akinek kedve van hozzá. Viszont egy találkozás után elkezdtek érdekelni a korlátlan motor jogosítvány feltételei, mert mindig is kacérkodtam egy nagy motor gondolatával, viszont sosem jutottam odáig hogy meg is szerezzem hozzá a jogosítványt.

Szóval egyszer, mikor a cimborákkal játszottunk, meghallottuk, hogy egy nagy és hangos gép parkol le a klubként is funkcionáló bolt előtt. Nem sokkal később besétált egy termetes, bőrruhás motoros és a kisfia, aki vele utazott. Nagyon aranyos volt, neki is volt kis bukósisakja meg motoros cuccai, de méretarányosak. A kisfiú elkezdett valamiről tárgyalni a tulajjal a pult mögött, az apukája pedig kicsit körülnézett a helységben. Csak mi voltunk ott, szóval nem zavartuk egymást. Mikor odaért mellénk, megkérdezte, hogy kié a kismotor odakint. Jeleztem, hogy az enyém, és utána kicsit elsztorizgatott arról, hogy annak idején neki is pont ilyenje volt, kamaszkorában egy ilyenen szerette meg a motorozást. Kihívott, hogy nézzem meg a mostani vasát. Odakint egy hatalmas, csodaszép motor állt az enyém mellett, a kis mocim szinte eltörpült mellette. Én is megdicsértem az ő gépét, és megemlítettem neki, hogy mindig is érdekeltek a korlátlan motor jogosítvány feltételei, meg hogy egyszer én is letenném.

Nagyon kedvesen és készségesen a figyelmembe ajánlott egy információs oldalt, külön kihangsúlyozva, hogy ha ismét tanulásra adnám a fejem, akkor is érdemes felkukkantani, mert letölthető egy kupon, amivel kedvezményesen tudok egy bizonyos áruházban felszerelést venni. Nagyon szépen megköszöntem neki, és elköszöntem, mivel a vagány kisfiú már végzett, és jött kifelé, immáron a bukósisakjával a fején. Mindketten felpattantak, apu beröffentette a motort, még egy intés, és már robogtak is el.

Mivel ezután már nemigen tudtam a játékra koncentrálni, nem sokkal később elköszöntem a többiektől és elindultam haza. Út közben végig csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó lenne, ha már alattam is egy ilyen nagy, erős, hangos motor dübörögne a kis benzinszúnyogom helyett. Kicsit már meg is untam, ideje lesz lassan váltani. Otthon nem filozofáltam sokat, rögtön el is kezdtem magamévá tenni az oldalon található tudást, és rá kellett jönnöm, hogy még hosszú út áll előttem. Mivel nekem csak A1 jogosítványom van, így még plusz egyet le kell tennem az álmomhoz, de legalább már tiszták voltak számomra a korlátlan motor jogosítvány feltételei. Ha nem is idén, de jövőre biztosan belevágok a továbbképzésbe, hogy pár éven belül én is hasonló, dübörgő motoron róhassam az utakat, mint amilyenen a vagány apuka kanyarodott oda a bolthoz.