Amikor megszületett a fiam, Dani, három évvel ezelőtt, akkor anyám kárörvendően azt mondta, „Na, mostantól nincsenek bohócsipkás hülyeségek!’. Ezzel arra utalt, hogy mivel most már anyuka vagyok, ezért nem mehetek többé cosplay rendezvényekre. Ő úgy gondolta, hogy ez nem egy családos édesanyának való szórakozás. Nekem nem jár már más, csak receptek cserélgetése a szomszédasszonnyal és szobanövény ápolási tippek az anyósomtól.

Számomra a cosplayezésben nem csak az volt a pláne, hogy találkozhattam hozzám hasonlóan bolond emberekkel, hanem az is, hogy minden jelmezt magam terveztem és varrtam meg. Soha sem vettem készen semmit (na, jó, a kalózcsizmát, azt boltban vettem, amikor négy éve „ terhes Anne Bonny kalózkapitánynak” öltöztem farsangon).

Nem akartam belenyugodni abba, hogy többé nem lehet részem ilyen élményekben, csak azért, mert gyereket szültem. Egy anyuka is cosplayezhet! Sőt… – heuréka pillanat – a gyerekek imádják a beöltözős játékokat! Elhatároztam, hogy újra hódolni fogok a szenvedélyemnek, és mi több, a fiamat is magammal viszem a következő rendezvényre. Hátha megfertőzi őt is a cosplay világa, és mi leszünk a legmenőbb anya-fia páros a bulikon, amíg csak képes vagyok mozogni és részt venni egy ilyen happeningen.

Megnéztem, hogy mikor lesz a következő esemény, amire szívesen elmennék, és milyen témájú öltözékkel kell készülni. Általában a specifikusabb témákat szeretem (Pl.: egy-egy fantasy könyv vagy film köré épülő esemény), de most találtam egy „Királylányok és lovagok” témájú rendezvényt, ami pont jó arra, hogy újra belerázódjak, és a fiamnak is megmutassam ezt a világot.

Ha ketten megyünk, akkor nyilvánvalóan én leszek a királylány, az én háromévesem pedig a hős lovag. Volt egy ruhám néhány évvel ezelőttről, amikor Arwen voltam egy Gyűrűk ura találkozón. Az jó lesz királylány ruhának is egy kis átalakítással. Kifejtettem a ruha elején lévő, Gyűrűk urára utaló hímzést, a helyére pedig rózsaszín virágmintát applikáltam, a szegőcsipkéket újakra cseréltem, a tündékhez illő ezüstzsinórokat, pedig királylányhoz illő aranyszínűre. Magassarkú bársonycsizma hozzá, és egy fémnek látszó, de száz százalék műanyag tiara, amit egy játékboltban vettem évekkel ezelőtt. Kész a királylány, a lovag következik.

Elkészítettem a lovag jelmezt 104-es méretben Daninak, ami inkább hasonlított egy apród (vagy inkább Pán Péter) ruházatára, mint egy lovagéra, de talán megbocsájtják nekem. Kijöttem a gyakorlatból. A férjem készített fából egy kis kardot is, amit lefestett ezüstszínű festékkel, és egy kiszuperált övvel kötöttük manónk derekára.

„Milyen lovag az, akinek nincsen lova?”, kérdezte a férjem, „Hiszen még a szó is onnan származik, hogy volt lova a lovagnak!”. Jogos volt az észrevétel, az én lovagomnak bizony nem volt lova.
Eljátszottam a gondolattal, hogy kap két fél kókuszdiót, és Gyaloggalopp módra oldjuk meg a ló kérdést, de végül keresgélni kezdtem a neten, hogy milyen lószerű játékokat lehet kapni, amelyeket egész nap magával hurcolhat.
Csak olyanokat találtam, amikről tudtam, hogy kettő perc után landolnának a retikülömben, vagy ha nagyobb méretűek, akkor a kezemben, és a nap hátralévő részében én lennék a királylány, aki egy bánatos plüsslovat hurcolászik magával mindenhová. Tudtam, hogy valami olyan ütős pacifélét kell találnom, amitől Dani nem lesz hajlandó megválni még akkor sem, amikor már hazaértünk, és meg kell fürdetnem.

Böngészés közben találtam rá az ajandek.varazslo.hu/blog/item/bebitaxi-olcson-es-okosan oldalra, és azonnal tudtam, mi lesz a megoldás. Veszek egy bébitaxit, meg a textilboltban műszőrmét, papírmaséból csinálok egy lófejet, amit ráragasztok a bébitaxi elejére, majd az egészet bevonom a műszőrmével. Voilá! Ló a mini lovagomnak!

Szerencsére az ajandek.varazslo.hu/blog/item/bebitaxi-olcson-es-okosan oldalról navigálva néhány kattintással később egy webshopban találtam magam, ahonnan pár kattintással meg tudtam rendelni a kiválasztott bébitaxit. Még aznap elszaladtam a textilboltba is a műszőrméért.
Néhány nap volt a kiszállítás, addig elkészítettem a papírmasé lófejet (gondoltam rá, hogy viccből odarakom a férjem párnájára, de előtte teszek egy visszautasíthatatlan ajánlatot neki).

A bébitaxi pont olyan volt, mint a képen, Dani is odáig volt érte, ezért úgy kellett megcsinálnom belőle a lovat, hogy visszafordítható legyen a művelet, és a szép kis piros mintás műanyagja ne károsodjon.
Elkészült a remekmű, és el kellett dugnom a két nap múlva esedékes rendezvényig, mert Dani minden áron az új paci hátán akart a játszótérre menni.

A cosplay partin hatalmas sikerünk volt, és mint kiderült jelmezverseny is volt, ahol helyezettek ugyan nem lettünk, de megítéltek nekünk egy rögtönzött „Legjobb anya-fia jelmez” különdíjat.
Sokan kérdezték tőlem, hogy hol vettem a nagyon élethű, pedálos lovat, amitől persze hízott a májam, de mindenkinek elmondtam, hogy az ajandek.varazslo.hu/blog/item/bebitaxi-olcson-es-okosan oldalon keresztül találtam a bébitaxit, amit én alakítottam paripává.