Az én sztorim eléggé romantikus. Mikor elkezdtem színjátszó szakkörre járni, akkor még igen fiatalocska voltam, anyukám ezt meg is örökítette egy kis leírással, hiszen nem megy minden nap az ember lánya egy ilyen jelegű szakköre, foglalkozásra.

Ahogy az évek múltak ez a dolog egyre komolyabbá nőtte ki magát, míg nem megkaptam egy szerepet egy egyetemi egyesületben, Júliát, a főszerepet a méltán híres és ismert Rómeó és Júliából. Nagyon nagyon örültem a szerepnek, hiszen szerintem ez minden színészkedéssel foglalkozó álma, hogy főszerepet kapjon.

A történetet gondolom, hogy mindenki ismeri. Két fiatal találkoznak egy álarcosbálban, azonban nem csupán egy egyszerű találkozás volt, hanem egy szerelem első pillanatai. Azonban a fiatalok családja más ágról származott és régi ellenségeskedések mentek közöttük és így a szerelmesek nem lehettek egymásé, végül ez a konfliktus a családjaik között a halálukhoz vezetett. Szóval igen szomorú, de annál tanulságosabb történet és gyönyörű dalok, dallamok vannak hozzá, imádom a zenéjét is.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer én is eljátszhatom a szerepet. De így alakult.

A sok próba során egyre közelebb kerültem Rómeóhoz, a páromhoz, azonban nem csak a történet keretében, hanem a való életben is. Nagyon szimpatikus volt és mivel egyre több időt töltöttünk együtt, így egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Szerintem ez nagyon romantikus, hiszen egy egész világ van körénk varázsolva, amikor a szerepeinket játsszuk és ott csak egymást akarjuk, ha ez még az életünkbe is került. És közben ugye mennek a dalok és a zenei aláfestés nagyon sokat tud dobni a hangulaton, ami még édesebbé varázsolta az egészet, amikor együtt voltunk, még ha szerepeket is játszottunk.

Néha tényleg azt kell hinnünk, hogy egy mese, egy film, egy színdarab az, ahol vagyunk, hogy a saját életünket is elhiggyük, hogy lehet mesebeli. Talán Júlia nem is vagyok, aminek bevallom, hogy azért eléggé örülök, szerencsére ma már kicsit más világot élünk azért, bár sokszor így se könnyű egy boldog párkapcsolatban élni, mert néha akadályozhatnak a körülmények, de más jellegűek, mint Shakespeare darabjában, hála égnek.

Ha úgy vesszük, akkor először én sem magát a fiút ismertem meg, hanem azt, aki megtestesítette Rómeót. Elképesztően jó színész és tudom magamról is, hogy az élet hoz olyan helyzeteket, amikor lehet, hogy ezt az oldalunkat kell elővenni, hogy ne bántsunk meg valakit, vagy, hogy elkerüljünk egy konfliktust.

Ha konfliktus nem is, de kis bonyodalom akadt, a főpróbánkon ráadásul. Ugyanis aznap, amikor siettem a színházba, ahogy felszálltam a buszra, elhagytam a fülbevalómat, de csak később vettem észre. Nagyon szomorú voltam, mert ez volt a kedvenc swarovski fülbevalóm, még a szüleimtől kaptam ajándékba. Sajnos megesik az ilyen, pedig bevallom, hogy a színészkedés mellett az ékszereket is nagyon szeretem. Persze két teljesen különböző dolog, de van, aki például öltözködni szeret, van, aki a könyvekért vagy a műkörömért van oda, hát én a fülbevalókért főleg.

A főpróbára sajnos kicsit szomorúan érkeztem a fülbevalóm miatt, de ahogy eszembe jutott, hogy találkozok Rómeóval, rögtön jobb kedvre kerültem. Aztán csak egyre jobbá vált az este az én jókedvemre.

A próbák és a hetek, hónapok során már a színházon kívül is találkoztunk így a színésztársakkal és persze Rómeóval is, inkább így nevezem, mert valamilyen szinten igaz. Nagyon izgultam életem első olyan előadása előtt, ahol én játszhatom a főszerepet és ezen kívül ott volt a családom, a szüleim, a testvérem és persze a főszereplő párom, akinek szintén teljesíteni akartam, hogy lássa, élesben is képes vagyok teljesíteni. Persze előadás előtt elmeséltem még neki, hogy elhagytam a kedvenc fülbevalóm ide felé jövet, de még milyen jól tettem, hogy elmondtam.

Ugyanis eddig minden próbán színpadi csókot teremtettünk a színpadra a csók jelenetnél, most viszont, amikor eljött az idő, legnagyobb megdöbbenésemre igazából is megcsókolta Rómeó Júliát. Mondanám, hogy tátva maradt a szám, de csók közben az nem lett volna szerencsés, meg az se, ha leesik az állam, szóval csak a szívem kezdett el olyan szaporán verni, hogy Júliát majdnem idő előtt vitte el egy infarktus.

Igen, eléggé szomorú voltam, hogy elhagytam a kedvenc swarovski fülbevalómat, de most ez a kis csók jelenet valahogy kárpótolt. Bár eddig is jártam színjátszóra annak érdekében, hogy jó legyek, a legjobb legyek, de van, amit nem lehet megjátszani az életben és ez nem más, mint a szerelem.