A barátnőm szerepjátékos, és mostanában költöztünk össze, és az egyik legfőbb vitaforrás, hogy nagyon, szinte túl sok időt tölt a gép előtt. Mindenféle játékokkal játszik, Skyrim, Sims, The Witcher – és nem érzi, hogy az összes ugyanarra a sémára épül, ugyanis hasonló lelkesedéssel játszik az összessel, plusz minden karaktere túlfejlett már rajtam is körülbelül.

Idegesít, amikor üvöltözik csapatjátékok esetében a mikrofonba, hogy lőjed már te szerencsétlen, hát hogy lehetsz ilyen gügye?!

A romantikus programok általában abból állnak, hogy együtt játszunk, de én már kinőttem ezt a korszakomat azt hiszem, szóval nem igazán kötnek le az ilyesféle programok. Nem baj, eddig még sosem sértődtem meg rá emiatt, most viszont, amikor a lakásunk berendezésével kellene foglalkoznia, és a konyhát a The Witcher alapján akarja berendezni… Na, akkor jól összevesztünk!

Nem értette meg, hogy nekem a konyha az egyik legfontosabb tér, ha egyszer lesznek gyerekeink, ők is itt fognak majd sütni meg főzni, és ő itt fog nekik vacsorát, ebédet készíteni. De nem akarta az érveimet elfogadni, á, hol van az még, ő és a gyerekek, meg egyébként is.

Szóval nagy felindultságomban elmentem egyedül bútorboltba: a fejembe vettem, hogy akkor majd én berendezek itt mindent, a saját szájam ízlése szerint, biztosan nem lesz egy buta szerepjáték konyhája alapján berendezve a lakásom. Előtte rákerestem a neten, mégis milyen szempontok alapján kellene választani, és a konyhabutorom.hu segített eligazodni a fejemben lévő kuszaságban, segített eldönteni, hogy valójában mit is szeretnék.

Kék asztalt és székeket választottam, mert úgy gondoltam, hogy menni fognak a konyha előtti előtér falának színéhez. A munkalapok és a polcok szintén kék színben tetszettek meg, de egy kicsit halványabb, finomabb árnyalatot akartam, amely harmonizál az ebédlő berendezéseivel, de csak a maga önállóságában és kifinomultságában. Szereztem néhány lebegő polcot is, nagyon szerettem az ilyeneket, láthatatlan, ahogy föl vannak szerelve, és mégis annyira jól mutatnak, az egyszerűségük teszi őket ennyire megnyerővé. A csempét nem akartam újra rakatni, szóval csak egy nagyon agresszív tisztítószert vettem, hogy csillogóra tisztíthassam, azt terveztem, hogy akkor majd szinte újnak tűnik.

Amikor hazaértem, fölhúztam egy kesztyűt, egy sapkát is vettem a fejemre, hogy a hajam ne legyen tisztítószeres, kipakoltam a régi bútorokat, betoltam, összeraktam az újakat, de persze mindenek előtt rendet raktam, kitakarítottam.

Anna későn ért haza a munkából, észre sem vette a változást. Fáradtan benyomta a gépet, leült elé, kért, hogy hozzak neki valami rágcsálni valót, és elkezdte játszani a szokásosakat. Meg voltam sértődve, szóval nem hoztam neki semmit, csak befordultam a konyhára. Kitaláltam, hogy főzök magamnak valami virslit, szerettem volna sajtos tölteléket tenni bele, azt is átgondoltam, hogyan tudnám beleapplikálni. Szépen megfűszereztem, aztán mintha a saját barátnőm lennék, tettem mellé szív alakú mustárfoltot.

Anna kijött a szobából a finom illatokra. Nagyra kerekedett a szeme, amikor látta, milyen szép konyhát rittyentettem magunknak. Nem értette, mikor, hol, miért…

És meglepő módon nem volt rám mérges, amiért nem a The Witcher búbájkészítő asztala volt az ebédlőbe állítva…

Azt hiszem, ez volt az első, hogy sikerült kiszakítanom őt a játékok világából az én világomba.