A kisfiam szokott járni szerepjátékozni. Először furcsállottam ezt az új szokást, azt hittem csak valamit nem mer elmondani, így amikor először felvetette az ötletet, akkor rávágtam “nyugi már kisfiam, ha sörözni mentek a haverokkal, nekem nyugodtan elmondhatod, vagy ha csajozni mész”, ugyanis a “kisfiam” már 19 éves. Én is voltam 19 éves, és tudom mit szoktak abban a korban csinálni. De ő erre csak sértődöttem rávágja “anya, van barátnőm, már nem csajozok, tényleg szerepjátékozni megyünk, ha nem tudod mi az, nézd meg az interneten”. Na, úgy érzem “be lettem oltva”. Vagy hogy mondják manapság… Bizony a fiam már felnőttnek tartja magát, de sajnos még nem nőtte ki a kamaszos pimaszságát. Na meg, nekem mindig is az én kisfiam marad. Ezt tudja is jól.

Egyébként ami azt illeti, tényleg van egy kis barátnője. Nagyon aranyos és kedves kislány. Már két éve együtt járnak, úgy látom, hogy a fiam nagyon szerelmes. Minden más lányt elutasít most. Ami persze nagyon helyes, de hát még fiatal… ki tudja meddig tart még a lelkesedése? Én persze azért figyelek, hogy még egy véletlen elejtett mondatommal se törjem meg a lelkét, nem akarnám kiábrándítani. Na meg, ez a kislány, Melinda nagyon jól nevelt. Amikor nálunk van, mindig segít, és főzni is tud. Be kell látni, jól választott a kisfiam.

Egy nap azonban arra lettem figyelmes, hogy a fiam maga elé meredve nagyon gondolkodik valamin.

• Mi a helyzet, kisfiam? Gond van? – kérdeztem.
• Jaj, anya te úgy se tudsz segíteni.

Ezt a mondatot nem szeretem. Előre leír, hogy semmibe se tudnék segíteni. Nagyon bántó.

• Hát jól van. – mondtam, majd durcásan tovább sétáltam.

Láttam rajta, hogy észrevette rajtam a sértődöttséget.

• Anya! Nem úgy gondoltam! – puhatolózott. – Ne haragudj. Arról lenne szó, hogy nem sokára lesz a Melinda szülinapja, és nem tudom mit vegyek neki ajándékba. Pedig valami nagyon szépet szeretnék neki adni!

Ettől elérzékenyültem. Az én fiam ilyen rendes lenne?

• És ebbe nem tudnék segíteni? – csodálkoztam. – Én is nő vagyok! – mondtam erőteljesen.

Láttam, hogy lett volna egy megjegyzése, de inkább magába fojtotta.

• Jól van. Gondolkodom rajta. – ígértem meg neki.

Aztán elkezdtem keresgélni az interneten. Végül találtam egy oldalt, ahol nagyon jó áron árultak valódi, olasz bőr maxmoda táskákat. Mindenféle színbe és méretbe lehetett találni, ráadásul a szállítás ingyenes volt. Nagyon praktikus elrendezésű táskákat találtam, amik modern mintákkal voltak ékesítve. Jaj, muszáj megrendelnem olyan jól néztek ki! Manapság az ember azt hinné el kell menni Olaszországba, ha egy jó bőr táskát szeretnénk. Viszont ezeket mégis egy magyar oldalon találtam! A kinti ár töredékéért! Hihetetlen!

A csodálatos új szerzeményt megmutattam a fiamnak is. Ő is csodálkozott, hogy milyen jó oldalt találtam. És ráadásul 30 napos pénz visszafizetési garanciát biztosítanak a termékeikre! És a kiszállítási idő 1-3 munkanap. A fiamnak is nagyon tetszettek a táskák, így hát ketten kis is választottunk egyet. A legszebbet. Betettük a kosárba és megrendeltük. A fiam végre így már nem idegeskedett tovább. Megvan az ajándék. Hihetetlen, de már másnap kiszállították. A futár nagyon kedves volt, és rendesen, megfelelően be volt csomagolva a táska. Nagyon örültünk neki! És amikor kibontottuk, hát a táska… meseszép volt. Még sose láttam ilyen szép táskát! Kicsit bevallom, irigy is voltam, hogy a Melinda kapja azt a csodaszép táskát. Elhatároztam, hogy karácsonyra magamnak is rendelek egyet! Megnéztem a táska kidolgozását, mert én felismerem bizony a silány munkát! De állíthatom, hogy erről szó sem volt! Gyönyörűen volt kidolgozva, és bevarrva minden szál. Miután kivettük a csomagolásból, újra becsomagoltuk. És a fiam készült a várva-várt a szülinapra.

Melindának nagy bulit csaptak, rokonok és barátok egyaránt ott voltak. Végül én is tiszteletemet tettem, mert kíváncsi voltam, hogy mit fog szólni az ajándékához. A fiam nagyon izgult közben, rágta a körmeit is. Rászóltam, hogy ne rágja, mert csúnya lesz, és nem fog tetszeni a Melindának. Igen, ezzel húzom mostanában, ő meg csak összehúzza a szemöldökét. Aztán mikor az ajándékátadásra került a sor, Melinda kibontotta a fiamtól kapott táskát és megszólalt:

• Jaj, én még sosem kaptam ilyen szépet! – a fiam rám nézett, és kacsintott rám.

Sikerült! Elértük a célt, a lány odavolt az ajándékért. Szinte majdnem könnybe lábadt a szeme. Azóta is állandóan azt a táskát hordja. Imádja, a suliba is azt viszi. Igazán passzol hozzá, nagyon örülök, hogy eltaláltuk a stílusát. Egyébként a többi ajándék amit kapott, nem nyerte el a tetszését. Pedig azért kapott jó dolgokat, de mi tagadás eléggé válogatós lány. Meg is értem. Nagyon szép és megteheti.

A gondolatomat nem felejtve, pár hét múlva visszanéztem arra az oldalra, és láttam, hogy az a táska amit a múltkor kinéztem most épp akciós volt. Nagyon örültem, hogy visszatértem arra az oldalra. Ha az ember  talál egy jó boltot, akkor fontos, hogy visszatérjen néha, és újból körülnézzen ott. Le volt írva, hogy az általam talált táska biztosan Olaszországban készült. Ez megnyugtató! És a szállítás szintén nem ingyenes volt. Ha valaki kérdezi, hogy milyen táskát vegyen, én mindig azt mondom bőrt. Az igazi bőr elvégre sohasem megy ki a divatból! Mindig elegáns, és az ember bármilyen korba van, mindig passzolni fog! Az ilyet nem hónapokra, vagy egy évre veszi az ember, hanem sokkal hosszabb távra. Az én anyukám egy egész életen át hordta azt a táskát amit anno megvett. De manapság nehéz találni jó bőr táskát! Azonban ez az oldal, amit találtunk szerintem nagyon jó táskákat gyárt! Már csak Melinda példájából tanulva is biztosan állíthatom ezt. Úgy gondolom megérdemlem én is, hogy legyen egy jó táskám, ami életem hátralevő részén elkísér. Tehát úgy döntöttem megrendelem én is! Ráadásul ha pont akciós, akkor duplán megéri!

Pár nap alatt kihozták ezt a táskát is! Ugyanaz a futár jött, mint a múltkor! Nagyon kedves volt, és örült, mikor újra láthatott. Én is örültem neki, és mondta reméli még találkozunk. Na, mondtam, ebben biztos vagyok, mert lehet pénztárcát is szeretnék rendelni. Olyat, ami illik a táskához!

És persze nem kell mondjam, hogy ez a táska is csodálatos volt. Kicsit konzervatívabb, mint a Melindáé, mégis modern és praktikus. Nagyon büszke voltam! Azóta is azzal a táskával járok mindenhova, és sokkal többször van jókedvem. Egyszerűen, ha az a táska rajtam van, mindig jól érzem magam és mindig mosolygok! És egy nőnek pedig a legszebb ékszere a mosoly!