Novemberben ismét megrendeztük a szokásos szerepjátékos táborunkat. Ez mindig egy nagy alkalom az egyesületünk életében, mert ilyenkor legalább két-három napot csak a hobbinknak szentelhetünk – ez pedig ritka alkalom, főleg, mióta egyre többünknek van családja.

Évek óta van egy bejáratott helyünk, ahová szívesen járunk. A világvégi vendégházban a tulajdonos maga is játékos volt, ezért nagyon olcsón jutunk hozzá a szálláshoz, ráadásul teljesen egyedül lehetünk, ez pedig nagyon nagy előny, amikor 15-20, szakzsargonban kommunikáló, néha jelmezes ember fejtegeti a világ nagy dolgait…

Fagyitábor

Sajnos az elmúlt néhány évben komolyan felmerült, hogy szálláshelyet kell váltanunk. Egy ideje magunk között már csak Fagyi táborként emlegetjük az őszi rendezvényt, mert a ház sokszor annyira hideg volt, hogy kénytelenek voltunk kabátban végigülni a szeánszokat. Persze mindig a szívünk és nem a józan eszünk döntött… A kedves vendégházat nem lett volna szívünk otthagyni a hideg miatt.

Tavaly rám hárult a rendezvényszervezés minden felelőssége, ezért egy kicsit idegesen fogtam neki a tennivalóknak. Most már tényleg szép számmal vannak közöttünk gyerekesek, megbeszéltük, hogy most már a kicsik felügyeletéről is gondoskodni kell, másként nagyon sokan nem tudnák megoldani, hogy elszabaduljanak otthonról.

De mi lesz a gyerekekkel a hidegben? Merjem-e bevállalni a kompromisszumot?

Idegesen tárcsáztam a szokott vendégház számát, gondoltam, hosszas könyörgéssel, kis ráfizetéssel biztosan lehet valami megoldást találni… Hősugárzót szerezni. Vagy valami ilyesmit.

A tulajdonos titokzatos hangon csak ennyit mondott: „Ne aggódj, megoldjuk!” Mit mondjak? Ismerem ezt a népséget, nem bíztam benne…

Amikor beléptem az ajtón, a szavam is elállt

Remegő lábakkal nyitottam be a szállásra. Fel voltam készülve rá, hogy a falakon is veszélyes hősugárzók lógnak majd, esetleg jó szerepjátékos módjára tüzet rakott a taverna közepén az esti kocsmai verekedés során megsérült asztalokból… Szavamra mondom, mindenre próbáltam felkészülni, de belépve olyan látvány fogadott, hogy földbe gyökerezett a lábam.

Nem csak hogy nem lógtam a falról is hősugárzók, de még a szobában található, régi, öntöttvas radiátorok is eltűntek… Egyszerűen egyetlen egy olyan alkalmatosságot sem láttam, amelyikkel fűteni lehetett volna.

De akkor mitől van mégis meleg?

• Nyugi, nem mágia! – lépett elém a vendégház tulajdonosa nevetve. – Egy kicsit újítottunk. Elektromos padlófűtés, bébi!

Ettől persze elsőre nem lettem okosabb… Aztán mikor felocsúdtam az eslő sokkból, végre sikerült összerkani, hogy mi történt.

• Már többen panaszkodtak, hogy a ház hűvös. Két lehetőségem volt: vagy többet nem nyitok ki az utó- és előszezonban, vagy felújítom a házat.

Végül az elektromos padlófűtés lerakása mellett döntött. Ez egy elég jó megoldásnak bizonyult. Nincsenek radiátorok, amik túlmelegszenek és helyet foglalnak el a szobából. A padlófűtés szőnyegben rejtőző fémszálak nagyon gyorsan felmelegednek, akkor sincsen gond, ha egy-egy héten nincs foglalás és a ház sincsen felfűtve.

És íme a padlófűtés előnyei szerepjátékosok számára:

• A padló meleg… Az ember csak leteríti rá a térképet vagy a csatateret jelző papírokat, melléheveredik és már lehet is játszani… jobb, mint egy asztal!
• Könnyebb elképzelni a sivatagot. Még akkor is, ha kint farkasordító hideg van.
• A gyerekek játszhatnak a földön, a felnőttek az asztalon. Mikor éppen sok bábut használunk, ez nagyon nagy fegyvertény…
• Akkor sincs gond, ha az éjszakába nyúlik a játék és olyan szobába húzódunk játszani, ahol nem fér el mindenki az ágyon. Álomba lehet merülni a földön is.

Nagyon emlékezetes, kellemes hétvégét töltöttünk együtt. Nem győztük megköszönni a vendéglátást, hiszen így végre a családjainkkal tölthettük az időt. A felújításnak köszönhetően megőrizhettünk egy darabot a fiatalságunkból mindannyian.