A barátom mérnök informatikát tanul az egyetemen. Már csak két szemeszter van hátra, és megszerzi a diplomáját. Épp ezért nem tudom megérteni, amikor közeleg a vizsgaidőszak, és őt rendre a számítógép előtt ülve látom. Naphosszat kattintgat, felnevet, ritkábban mérgelődik is. Ez inkább az utóbbi időre volt jellemző. Én olyan típusú ember vagyok, aki magában bosszankodik hosszú ideig, amíg kellően felnagyítja a problémát, és csak utána kommunikál, rendszerint majd’ felrobbanva.

A múltkori sztorinak mégis vicces vége lett, ugyanis épp egy ilyen felrobbanás szélén álltam. Láttam, ahogy telik az idő, és közeledik a vizsgaidőszak, de ő egyfolytában játszik. Szóvá is tettem, amikor aztán odahívott magához, és megmutatta, min dolgozik épp. Mint kiderült, sorrá gyártotta az online játszható szerepjátékokat, mint egyetemi beadandó feladatot. Eléggé elszégyelltem magam… Mindenesetre nagyon mókás és persze kezdetleges játékokat csinált, amiket már lehetett is játszani.

Szerette volna több ember számára elérhetővé tenni ezeket, ehhez viszont szüksége volt egy cégre, akik webtárhely bérléssel foglalkoznak. Elmagyarázta, hogy azért van erre szükség, mert ha csinálna egy honlapot a játékoknak, akkor a sok játékos leterhelné az internetet, és egymást zárnák ki a weboldalról. Ha viszont lenne egy külső, saját fejlesztésű adminisztrációs felület, akkor sokkal többen érhetnék el a játékokat. Szóval kellett egy hely, ahova fel tudta tölteni a weboldalt. Ez nyilván egy egyetemi feladaton kívüli, saját kontóra készített dolog volt, így szempont lett, hogy a webtárhely bérlés ára hogyan alakul a különböző feltételek mellett. A megoldás kész volt, az oktató pedig külön megdicsérte a barátomat a plusz munkáért.