Számos különóra van az iskolában. Ahogy a gyerekek változnak, úgy nő az érdeklődési körük is.

A különórák

Amíg kicsik voltak, az óvodában jártak különórára. Persze nem akartuk őket nagyon leterhelni, így csak egy valamit választhattak. A lányunk népi táncra ment, a fiúnk nem igazán akart semmire sem. Nem baj, mozgott ő amúgy is éppen eleget.

Aztán az iskolában már szélesebb volt a kínálat az órákat illetően. Persze azt is bele kellett kalkulálni, hogy alsó tagozatban 4 óráig vannak bent az iskolában, és ha lehet helyben legyen a külön óra, na és még 4 előtt érjen véget. Na ez persze csak mi gondoltuk így, A táncórák igaz, hogy helyben voltak, de hetente 2 alkalommal, és fél hatkor van vége. Na ez azért nem túl jó, mert reggeltől majdnem estig bent van a gyerek az iskolában. Nem tudtam, hogy bírni fogja e majd, vagy sem, de ki kellett próbálni.

A fiúnk inkább művész lélek, mint kiderült, így ő rajz tagozatra került. Na, neki éppen elég ez is, hiszen van minden féle külön óra, ami csak bővülni fog felső tagozatra.

Az új hobbi

A tánc mellett kitalálta Szandra, hogy szeretne színjátszó szakkörre menni. Hát nem tudom, hogy jó e, ha ennyire leterheljük őket, de persze nem én akartam, hogy menjen. Végül elengedtük, hogy próbálja ki, hiszen az is lehet, hogy majd nem is tetszik neki, mert csak azért jelentkezett szerintem, mert Nóra barátnője is ment. Most már jó ideje hogy járnak, és úgy tűnik, hogy nem csak egy fellángolás volt, mert szívesen mennek.

Játszottak már minden féle szerepjátékot, elég széles skálán, hogy megtapasztaljanak mindent. Múltkor azzal jött haza Szandra, hogy valami motoros szerep játékot játszanak, és valahonnan kellenének motoros hátizsákok. Persze jót mosolyogtam rajta, és mondtam is neki, hogy ilyen nincsen, de egy sima hátizsák ugyan úgy megteszi majd. Persze vérig sértettem vele, mert hogy én nem értek ehhez, és nem mindegy, hogy milyen kellékek vannak. Hét nem helyes…

Nem bánom, ha járnak külön órára, amíg a tanulás rovására nem megy, és bírják is. Azért az sem túl jó azt gondolom, ha valaki számos külön órára járatja a gyereket. Főleg, ha esetleg neki nincs is kedve hozzá. Nálunk nincs kötelező óra, arra járnak, amire szeretnének, persze mértékkel, mert nem kell megszakadniuk.